Szórványmagyarok nyomában

0
219

A horvátországi magyarság legkevésbé ismert része az egyre inkább fogyatkozó nyugat-szlavóniai szórvány. A múlt héten az ottani magyar emlékek után kutatva egy egykor magyarok lakta településen, Trojeglaván jártunk.

Daruvártól mintegy 20 kilométerre, Nyugat-Szlavóniában bújik meg a mintegy 300 lelket számláló falucska, Trojeglava. A településen valamikor jelentős számú magyar közösség élt, mára viszont már alig akad olyan személy, aki értené a magyar nyelvet. Arról, hogy itt magyarok éltek, mára szinte csak a temető sírfeliratai és a falu szélén álló magyar feliratú emlékkereszt tanúskodik.

A török uralom alatt ez a környék sokat szenvedett, és majdnem teljesen elnéptelenedett. Trojegalva település neve, mely magyarul annyit tesz, „három fej”, is jól tükrözi az oszmán hódoltság borzalmait. A legenda szerint a törökök három helyi parasztember fejét levágták, majd karóra tűzték és kiállították arra a dombra, melynek lábánál fekszik a mai település.  Az elnéptelenedett vidékre a 18. században kezdtek új lakosok érkezni, ekkor települtek ide több más nemzetiséggel együtt a magyarok is. Trojeglaván a Daruvári Magyarok Egyesületének vezetője, Sabo Snježana vezetett körbe minket, aki maga is a faluból származik.

Sabo Snježana

– Az itteni magyarság a 19. század végén élte fénykorát, amikor még egy egész falurészben laktak magyarok, elsősorban a Szent Anna utcában. Az évek során a lakosság beolvadt a többségi környezetbe, az idősek, akik beszélték a nyelvet, meghaltak, a fiatalok pedig elköltöztek a szélrózsa minden irányába, hiszen munkalehetőség nincs a faluban. Jelenleg már csak pár olyan személy él a településen, aki tud egy kicsit magyarul – mondta Snježana, majd a falu magyar temetőjéhez vezet bennünket.

A magyar temető a falun kívül található, a felé vezető utat egy kereszt jelzi, melyet 1908-ban állítottak. A feszületen magyar felirat olvasható: „Isten dicsőségére emeltették a Szent Annai Rómaikatolikusok”. A temetőhöz vezető hosszú, göröngyös úton Snježanától további adatokat is megtudunk.

– A trojeglavai magyar temető körülbelül 100 itteni magyar végső nyughelye, katolikusoké és reformátusoké egyaránt. A legrégibb sírkő 1902-ből származik, és a múlt század 80-as éveiig temetkeztek ide az emberek rendszeresen. Ahogy a falu magyarsága fogyott, úgy csökkent a temetések száma is – mondta Snježana, hozzátéve, hogy legutóbb két éve volt itt temetés.

A temető bejáratánál Csősz József várt minket, aki hosszú ideig a sírkert gondnoka volt. József egyike azon kevés helyinek, aki még beszéli a magyart, bár elmondása szerint egyre ritkábban van alkalma gyakorolni, hiszen nincs kivel.

Csősz József

– Ha magyar szót akarok hallani, sajnos gyakorlatilag csak a rádióra hagyatkozhatok, amelyen olykor sikerül befognom egy-egy magyar adót. A faluban, sajnos, már alig maradtunk magyarok, az én családomban is, aki tudott magyarul, már mind meghalt, és itt van a temetőben. Részben ezért is vállaltam el annak idején a temetőgondnokságot, hiszen itt az egész családom, és azt szeretném, hogy egy napon engem is ide temessenek, a trojeglavai magyar temetőbe – mondta Csősz József, a falu egyik utolsó élő magyarja.