A zágrábi Gyulai Rózsa asszony rengeteg ékszert és díszt készített már élete során, melyek széles körben ismertté tették őt. Ma már elsősorban kiállításokon lehet megtekinteni gyönyörű kollekcióit.
A kézzel készített ékszerek divatja javában tart, a bizsuk kiszorították a piacról a nemesfém tárgyakat. Pedig korábban nem voltak olyan népszerűek, és csak kevesen „gyártották” őket. Gyulai Rózsa asszony ezen kevesek közé tartozott, és nagyon is jól emlékszik azokra az évekre, amikor még kézzel készített brossai, selyemvirágai ritkaságnak számítottak, és önmagukra sokat adó hölgyek viselték büszkén.
Már kiskorában kitűnt kézügyességével
Gyulai Rózsa 1922-ben született a vajdasági Magyarkanizsán, később családjával Szabadkán telepedtek le. Már az általános iskolában kitűnt rendkívüli kézügyességével. 18 évesen ment férjhez, majd miután házastársának az élelmiszerboltját felszámolták, Rózsa néni úgy érezte, három gyermek édesanyjaként nem tétlenkedhet. Először földműveléssel kezdett foglalkozni, mákot ültetett, majd a termés árán megvásárolta élete első kézi prését. Ezzel megpecsételődött a sorsa, hiszen a préssel matrózgombokat készített gyermekek számára, innen pedig egyenes út vezetett az „ékszergyártás” felé. Zágrábba költözésük után 1951-ben egy kiállításra hölgyek számára alkotott aranyozott gombokat, aminek igencsak nagy sikere volt. Egyik ötletet a másik követte, így semmi sem állhatott Rózsa néni útjába, hogy megvalósítsa régi álmát.
Az egész Jugoszláviában árulták a termékeit
Gyulai Rózsa kézimunkái egyre szélesebb körben váltak ismertté, majd olyan barátokra tett szert, akik üzleteikben értékesíteni tudták termékeit. Jugoszlávia szinte egész területén árulták ékszereit, az általa készített brossokat, selyemvirágokat. Rózsa néni ma is hálával gondol azokra az emberekre, akik segítettek neki. Mint megtudtam, gyerekei is örökölték kivételes kézügyességét, így ők is besegítettek. Úgy tűnt, hogy Rózsa néni egyszerűen nem tud kifogyni az ötletekből, egyre érdekesebb és merészebb darabokat alkotott. Szinte mindennemű alapanyagot felhasznált, fával, fémmel, bőrrel, szőrmével, selyemmel, kristályokkal egyaránt dolgozott. Idővel a zágrábi Likum is elismerte tehetségét, és tagjai közé választotta.
A háború megváltoztatott mindent
Ha 1991-ben nem tör ki a honvédő háború, a boltok talán még mindig Gyulai Rózsa ékszereit kínálnák. A háborús évek egyikét Németországban élő lányánál töltötte. Miután hazajött, azt kellett tapasztalnia, hogy a vásárlóerő csökkenése miatt bizony kevesen tudnak csak ékszerekre is költeni. Ekkor döntött úgy, hogy felhagy ezzel a szép hivatással, és már csak kiállításokon mutatja be alkotásait. Nemrégiben a zágrábi Ady Endre Magyar Kultúrkör újbezdáni vendégszereplése alkalmából is megcsodálhattuk munkáit, amelyek időtálló szépségűek, és egyediségük készítőjük kézügyességét, művészi képességeit dicséri. Több évtizedes munkásságát jól szemlélteti a több mint ezer darabos mintakollekció, amely azonban csak egy töredéke annak, amit Rózsa néni egy életen keresztül alkotott.
A 89 éves hölgy azt is elárulta, hogy még napjainkban is temérdek új, megvalósításra váró ötlete van, amelyeknek már csak a túlontúl telített piac szab határt. Ennek ellenére azonban méltán lehet büszke életművére, és arra, hogy néhány évtizede az ő neve hallatán a legtöbb embernek az elegáns divatékszerek jutottak eszébe.
