Asszonysorsok a huszonegyedik század elején: munka mindhalálig. Sokan magukra ismerhetnek ebben a megállapításban. Persze különböző okokból töltik dologgal az eredetileg pihenésre szánt életéveket. E heti riportunkban két olyan asszonyt ismerhetnek meg, akik annak ellenére, hogy korábban is rengeteget dolgoztak, mégsem pihenéssel töltik a nyugdíjas éveket.
Miért dönt úgy valaki, hogy nyugdíjas éveit is munkával tölti? Erre többféle válasz is lehetséges: mert kicsi a nyugdíja, mert végigdolgozta az életét, és nem tud tétlenül élni, mert napjai különben üresek lennének, mert szereti, amit csinál. Az előbbi indokokat sokat hallhattuk már, főleg a falusi, dolgos emberek szájából, akik olyannyira hozzászoktak a fizikai munkához, hogy ezzel az életformával idős korukban sem tudnak felhagyni.
„Mindenki nagymamája” mindenesként dolgozik
Keremenszky Erzsébet Harasztiban született, magyar családban. Szülei gyári munkások voltak, ami az ő választását is befolyásolta: 35 éven keresztül egy lacházi gyárban dolgozott. Férje a vukovári textilgyár alkalmazottja volt, így beköltöztek a városba, ezért neki ingáznia kellett. Néhány éve nyugdíjba vonult, ám a tevékeny életformától nem szeretett volna elszakadni. Férje elhunyt, és gyermeke sincs. Egy ismerősének a vállalkozásában takarítást vállalt. Aztán egy menyasszonyi ruhaszalonban és ajándéktárgyboltban eladóként és szuvenírek készítésében is tevékenykedik. A tulajdonossal pedig olyan jó kapcsolatot ápol, hogy már szinte családtagként tekintenek rá, és sok vevő is már úgy tér be a boltba, hogy a „kedves nagymamát” keresik. Ő pedig mindennap ott van, és ahol csak igénylik, szívesen segít, a vevőket mindig mosollyal, kedves szavakkal fogadja. Szabadidejében kedvenc elfoglaltságának, a kézimunkázásnak hódol, és a vukovári magyar egyesület asszonykórusának is tagja. Amikor arról beszél, mennyire örül, hogy dolgozhat, csak úgy sugárzik belőle az életerő, és senki nem mondaná meg, hogy bizony már elmúlt 70 éves. Mindez az öröklött génállománynak is köszönhető, hiszen édesanyja 90 éves, aki még ma is jól tartja magát, jó egészségnek örvend.
A hajnal már talpon találja
Kundics Rozáliának szorgalom a neve, ő az, akit már a hajnal is talpon talál, és az esti sötétség sem küldi be a házba. Rozi néni 65 éves, egyedül él. Fél hold szőlőt és egy hold gyümölcsöst gondoz. Csak barackból 18 különféle fajtája van. Az eszéki alsóvárosi piacon már jól ismerik, hiszen 24 éves kora óta, amikor beindul a gyümölcsszezon, mindennap megtalálható ott. Amikor arról kérdezem, hogy győzi mindezt, kedvesen mosolyogva meséli, hogy ő már 10 évesen is dolgozott szülei mellett a földeken. Csak hét osztályt fejezett be, ugyanis úgy döntött, dolgozni szeretne és pénzt keresni. Férjhezmenetele után is maradt a mezőgazdasági munka, és sokat jártak napszámba is.
A gyümölcsös sok munkát igényel. A szántáson kívül mindent egyedül végez. Permetezik, kapál, termést ritkít, szüretel, az árut a piacra szállítja és árulja. Szezonban mindig egy kicsit nehezebb, hiszen amikor hazaér a piacról, készülnie kell a következő napra, így sokszor megtörténik, hogy az utcai lámpa fényénél hordja a gyümölcsös kosarakat. Emellett pedig társasági ember, szeret énekelni, és nagyon szereti a virágokat, udvarát számos dísznövény díszíti. Sosem panaszkodik fáradtságra, örömmel dolgozik, és még azt is büszkén mondja, hogy ő bizony szeret kapálni.
Az idős kor tehát nem mindenki számára jelenti a pihenést. Ezt bizonyítja mindkét riportalanyom sorsának az alakulása. Meg azt, hogy a szorgalom nem életkorfüggő, és az örömmel végzett munka életelixírként funkcionál.
