Női jogok és korok

0
61

Egy társadalom műveltségét, erkölcsét és kulturális szintjét legtöbbször úgy mérhetjük le, ha megnézzük, mennyire tiszteli és becsüli saját kereteiben a nőket.

A letűnt korok női korántsem éltek olyan „rózsás” életet, mint ahogy képzelnénk. Mielőtt a nők kiharcolták volna egyenjogúságukat, helyzetüket nagyfokú kiszolgáltatottság jellemezte.

A Kr. e. V. században  Rómában kétféle házasság létezett: az egyik esetén a házasságkötést követően a nő vagyona vagy annak egy része a férjére szállt, a másik szerint a nő vagyonával saját maga rendelkezhetett. A római jogban a családfők önjogúak voltak, a család többi tagja (a feleség is) az ő hatalma alá tartozott.

Magyarországon a honfoglalás előtt a házasságkötés formája az adásvétel volt. A monogám házasság vélhetően csak a letelepedés után alakult ki. Vagyis megvették az asszonyt húsz birkáért meg három tehénért, és attól fogva a férje tulajdona volt.

A feudalizmus korát a nő alárendelt helyzete jellemezte. Kezdetben csak a férj kezdeményezésre volt lehetőség a házasság felbontására, később pedig a házasság felbonthatatlanná vált.

A magyar feudális társadalomban a férj és az apa korlátlan családfői hatalmának nyomai még a korai feudális magyar jogban is fellelhetők voltak. Pl. a férj a házasságtörő asszonyt büntetésből megölhette, feleségét, gyermekeit adósságai lerovásaképpen rabszolgaként zálogba adhatta.

A polgári társadalomban csak az állam szervei előtt kötött házasságot ismerték el. Az országok többsége házassági vétkesség esetén a vétlen fél részére módot adott a házasság felbontására. E korban a családfőt előjogok illették a házasságban.

A magyar polgári társadalomban az 1870-es években a család feje a férj volt. A nő kötelessége az volt, hogy férjét kövesse lakóhelyére, vezesse a háztartást és indokolt esetben házimunkát végezzen. A gyermek nevelése és gondviselése az apát illette, és ő volt a gyermek törvényes képviselője is.

Választójogot először 1869-ben kaptak a nők az Egyesült Államok egyik tagállamában, Wyomingban, és – ha hiszik, ha nem – Európában csak száz évvel később történt meg a változás. A választójog kiterjesztését a nőkre még a példaadónak tekintett nyugati demokráciákban is csak a XX. század második felében vitték véghez (Olaszország, Franciaország, Svájc stb.).

A nők helyzete ma sem kiváltságos. A legtöbb nő ma is kiszolgáltatott, sokuk családon belüli erőszaknak van kitéve, az ilyen esetek száma országonként eltérő képet mutat. Munkájukat mind a mai napig nem fizetik úgy meg, mint a férfiakét. Azzal, hogy emancipáltak lettek, még több felelősség és munka szakadt rájuk, hisz amellett, hogy ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak, továbbra is az ő feladatuk a család egyben tartása, a gyerekek nevelése. De mindezek ismeretében és a nők évszázados elnyomásának tudatában mégis azt mondhatom, akármennyire nehéz ebben a korban nőnek lenni, a személyes szabadság mindenben kárpótol bennünket, mert akkor boldog és akkor szabad az ember, ha mindenkori önmagához híven képes élni.

Minden kedves nőolvasónknak boldog nőnapot kívánok!

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here