Na, milyen érzés?

0
207

Vélhetően kiveszik az alkotmányból azt a passzust, amely a választójogot állandó magyarországi lakhelyhez köti – mondta Gulyás Gergely (Fidesz), az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnöke, és ezzel választójogot kaphatnak a határon túli magyarok. És újra elindult a lavina.
“Kivesszük vélhetően azt a passzust, ami a csak Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgároknak biztosítaná a választójogosultságot” – közölte Gulyás Gergely. Hozzátette: “nekem az a személyes véleményem, hogy valamilyen formában a határon túl élő magyar állampolgároknak választójogot kell kapniuk”. És mi kapunk megint hideget-meleget, pedig bennünket senki meg se kérdezett, és megint mi lettünk ennek az összecsapásnak is a szenvedő alanyai.
Jómagam még nem is hallottam a hírt, amikor budapesti értelmiségi vendégeim egy helyi étteremben, ahol vendégül láttuk őket, már meg is beszélték, vajon a határon túli magyaroknak járjon-e a szavazati jog? Úgy beszélgettek róla, mintha mi ott sem lettünk volna, mi, határon túli magyarok, akiről ugyebár a dolog szólt.
Egyelőre konkrétumokról nincs szó, csak felvetődött a lehetőség, hogy amennyiben alkotmányt módosítanak, a határon túli magyarok kapjanak választójogot, és máris felhördült a közvélemény. Újra ellenségként kezelnek bennünket sokan, mint ahogy hat évvel ezelőtt is tették, amikor a kettős állampolgárság ellen hangolták a magyar embereket. Kiforgatták a magyar állampolgárság határon túli magyarok számára is elérhetővé tételének lényegét és célját, megélhetési ügyet kreálva belőle.
A most felvetett lehetőséggel szemben is sokan gerjesztenek hangulatot. Egy hétig mást sem kérdeztek a különböző műsorok közvélemény-kutatásaiban, mint hogy adjanak-e választójogot a határon túli magyaroknak? És persze a nem reprezentatív felmérések 99 százaléka azt mutatja, hogy NE! Magáról az ötletről pedig már mi, határon túli magyarok is vitatkozunk egymással, egyesek még tiltakoznak is ellene, míg mások, ha lehetőség nyílik rá, élnének vele. Csakhogy mi nem is kértük.
A legszomorúbb, hogy újra arról szól a dolog, hogyha nem fizetünk ott adót, ne szóljunk már bele a nyugdíjreformba és más, gazdasági jellegű kérdésekbe. Vagyis már megint a zsebüket féltik tőlünk, ismét megfeledkezve a lehetőség nemzetépítő jellegéről, és különböző államszervező víziókat ütköztetnek vele. Megint úgy beszélnek rólunk, mintha nem is értenénk, amit mondanak, mintha ez számunkra nem volna már így is elég megalázó. Hisz a népszavazás ellenére kap(t)unk állampolgárságot, aki szeretné, az kérheti, és most még választójog is kéne? Egy nagy fityiszt nektek! Ha mégis jár majd ezek után választójog az állampolgársághoz, és megkérdezik majd tőlem, hogy, na, milyen érzés, Isten bizony, sikítani fogok!

{jcomments on}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here