„Mint jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet“

0
57
09-vince-szaborudolf

Január 22-e, Vince napja az év első boros ünnepe. Ilyenkor szokás szerint megtelnek vendégekkel a pincék, kolbászt sütnek a szabadban, közben borozgatnak, így űzik el Szent Vincével az élen a telet és a hideget.

A Vince-napozás évszázados hagyomány a szőlészettel és borászattal foglalkozó vidékeken, így a Drávaszögben is nagy népszerűségnek örvend. A hagyomány szerint a szűkebb baráti kört szokták vendégül látni a bortermelő házigazdák. Ám az idegenforgalom érdekében egy ideje a távolabbról érkező, nagyobb csoportok fogadása is elterjedt. A Vince-napi hagyományok ápolására azonban mindenhol nagy hangsúlyt fektetnek.

 

A régi szokásokat is ápolják Sepsén

A sepsei SZABÓ RUDOLF  kisebb családi, baráti körben, illetve a vadász kollégákkal tölti el a Vince-napot. Általában délután gyűlnek össze a pincénél, jobb időjárás esetén a szőlőbe is kimennek, ami azért jó, mert nem zavarják a pihenni vágyókat. Ugyanis a mulatozás akár éjfélig is eltarthat, hiszen jó társaságban az idő szinte repül.

– A sütés-főzés mellett ilyenkor a régi szokásoknak megfelelően kolbászt aggatunk a szőlődrótra, hogy legalább akkorák legyenek a fürtök, és hajtást is vágunk, amelyből aztán jósolhatunk az elkövetkező évre vonatkozóan. Nem hagyatkozom az efféle népi hiedelmekre, hiszen majdnem minden az időjárástól függ. A tavalyi aszály következtében bár savhiányosak lettek a borok, a tramini minősége kiváló. Nem ártana, ha több eső hullna, mint tavaly, még ha akkor többet kellene is permetszerre költeni. Sepsén nem sok helyen tartanak Vince-napot, mert ma már kevés a bortermelő a faluban. Véleményem szerint az EU-csatlakozással sem fog javulni a helyzetünk. Tudtommal az unió Magyarországon is a szőlők kivágását támogatta – mondja Rudolf.

 

09-vince-gerstmajermihalyGerstmajer Mihály: „Optimistán állni a soron következő esztendőhöz”

A vörösmarti GERSTMÁJER MIHÁLY nem olyan borúlátó a csatlakozással kapcsolatban.

– Mindig igyekszem optimistán állni az adott esztendőhöz a gazdaságot illetően, hiszen a pozitív gondolkodás az egyik alapfeltétele a sikernek. Az EU-hoz való csatlakozástól a piac kiszélesedését várjuk. Sokan attól tartanak, hogy ennek következtében az olcsóbb, külföldi borok importjával növekedni fog a konkurencia. Ettől nem félek, ugyanis hazai boraink már negyven évvel ezelőtt elérték az Európai Unióban készült borok minőségét. Azonkívül, hogy többet kell majd marketingre, piackutatásra költeni, nem gondolom, hogy nagyobb „rossz” származik az EU-tagságból – mondta a vörösmarti borász, aki vendégei körében tölti a Vince-napot. Pincészetébe ilyenkor Horvátország távolabbi részeiből is érkeznek vendégek, borvevők.

– Az évszázados hagyomány szerint a vendégeknek kellene hozniuk a „sütnivalót”, és elkészíteni azt a gazda által fenntartott helyen, a borkóstolásért természetesen nem kell fizetnie senkinek. Ezt a szokást a távolabbi vendégek azonban nem ismerik, így nekik az ételt is mi biztosítjuk. Emiatt a költségek is nagyobbak. A jövőben ehhez alkalmazkodniuk kellene a nagyobb csoportokat fogadó gazdáknak, mégpedig úgy, hogy valamilyen módon megfizettessék szolgáltatásukat azokkal a vendégekkel, akik nem állnak baráti vagy üzleti viszonyban velük – teszi hozzá.

 

A régi szokásokról Kovátséknál

A csúzai KOVÁTS ISTVÁNt a hajdani Vince-napi szokásokról kérdeztem.

09-vince-kovatsistvanesfiakovatsattila

– Régen nem egészen úgy zajlott a Vince-nap, mint manapság. Nem a házaknál, a pincéknél kezdődött, hanem már délelőtt kigyalogoltak a szőlőbe, és az egész napot ott töltötték. Ha a Vince-napi „jelek“ szerint nem számíthattak jó évre („nem csorgott Vince“), megöntözték a tetőt, hogy így befolyásolják az időjárást, de a kolbászt és a szalonnát is azért akasztották a lugasra, hogy nagyobbak legyenek a fürtök, jobb legyen a termés – meséli.

István gazda egy errefelé talán kevésbé ismert szokásról is beszámolt, amellyel a menekültség éveiben Mohácson ismerkedett meg. A hagyomány szerint a szőlőültetvényt járva minden sarkánál megálltak, elmondtak egy versikét a tőkének („aranyos tőke, terjedjél, jó sok szőlőd legyen…“), ezt követően borral locsolták le, majd a vincézők is megittak egy pohárkával, és ezt mindegyik szőlősaroknál eljátszották. Régebben a pincejárás volt szokás. Egymás pincéjét látogatták, megkóstolták egymás borát, és véleményt mondtak. Akkoriban még szinte minden háznál volt borospince.

– Most már mi sem megyünk ki a szőlőbe, hanem csak a pincénél ünnepelünk. Többek között kopácsi barátainkat szoktuk vendégül látni, akik ilyenkor halpaprikást is főznek – mondja István.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here