Megjelent az Ács Gedeon-monográfia

„Ács Gedeon szülőföldhöz való ragaszkodása példamutatásul állhat a ma embere előtt is”

0
253

A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége 2017-et Ács Gedeon-emlékévként hirdette meg. Decembertől bellyei szülőházán a tudós református lelkészre tábla emlékezteti az arra járót. Az emlékév alkalmából dr. Lábadi Károly tollából Ács Gedeon élete és szülőföldképe címmel monográfia jelent meg, melyben Kossuth Lajos tábori lelkészének naplófeljegyzéseiből található válogatás. A kiadvány a legfrissebb kutatási eredményeket is tartalmazza, így például a migrációból való hazatéréshez kötődő, a bécsi állami levéltárban őrzött fontos dokumentumok is napvilágot láttak.

Interjú dr. Lábadi Károllyal

− Hogy őrizte meg a Drávaszög népe a neves református lelkész emlékét?

Lábadi Károly

− Népünk azt tartja, hogy egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Szerencsések vagyunk, hogy Ács Gedeon emléke eleink gondossága miatt eddig sem fakult meg közöttünk. Ettől az esztendőtől újabb jel élesíti a reá való emlékezést, táblával lett megjelölve a bellyei szülőháza. A reformáció 500., a magyar református egyház megalakulásának 450. évfordulóján a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége állíttatta. Elfelejtésének útjába az is áll, hogy annak, aki egyszer belelapozott Ács Gedeon naplóiba, azonnal a másik nevezetes bujdosó, a rodostói levélíró, Mikes Kelemen neve jut eszébe. Sorsuk és gondolataik is sok szálon találkoznak. Mikes azt írta egyik levelében, úgy szereti Rodostót, hogy el nem felejtheti Zágont. Ács Gedeon is amerikai naplóírogatása idején, miközben árnyék vetődött életére, ugyanezt leírhatta volna: úgy szerette Amerikát, hogy szülőföldjét, Alsó-Baranyát és Laskót nem felejthette. Ez a ragaszkodás példamutatásul állhat a ma embere előtt is – a szülőföldet mindenki a maga tehetsége és lehetősége szerint szolgálja, bárhol él is a világban.

− Ács Gedeon szolgálata révén mivel gazdagította környezetét?

− Élete szolgálat volt, és sok-sok gyümölcsöt termett. Alsó-baranyai református lelkészként összetartó, testvéri gyülekezeteket vezetett. Nemcsak hitbéli ismereteket adott át, hanem híveit haladó eszméivel is megismertette, és elfogadtatta azokat. A készülődő 1848. évi márciusi események színhelyétől távol nagy erővel azon fáradozott, hogy szűkebb hazájában is sor kerüljön az alapvető polgári reformokra. Emiatt meg is hurcolták, s amikor a szabadságharc a túlerővel szemben megtorpant, neki is menekülnie kellett, elhagyta szülőföldjét és Törökországban, majd Amerikában az emigráció tagjaként töltött el hosszú éveket. Kossuth Lajos szűkebb köréhez tartozott, tábori lelkészként vigasztalta társait, tartotta bennük a reményt. Korában ő volt az egyetlen ároni család tagja, aki négy földrészen hirdette az evangélium igazságát. Személyében az amerikai magyarság az első magyar református egyház megalapítóját is tiszteli. Megpróbáltatásai során páratlanul értékes életművet is létrehozott: több ezer oldalas naplót hagyott az utókorra. Benne törökországi, amerikai és a szülőföldhöz kötődő emlékeit, tapasztalatait írogatta össze.

− A most megjelent monográfiája a gazdag életműből milyen fejezeteket mutat be?

− A monográfia nem előzmények nélküli: ötezer lapnyi napló szülőföldre vonatkozó feljegyzéseiből már készült egy karcsú válogatás. A Meg vagyok én búval rakva című kötet a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság és az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában 1992-ben jelent meg. Ekkor már a történelem fagyos szele söpört végig a Drávaszögön. Tombolt a délszláv háború, a horvátországi magyarlakta területeket szerb csapatok szállták meg. Még jómagam is utólag szereztem tudomást könyvem megjelenéséről, az olvasókhoz, a drávaszögiekhez pedig el sem jutott. Úgy látszik, hogy a könyveknek tényleg megvan a maguk sorsa, története. A mostani kiadvány terjedelme sokkal-sokkal nagyobb. A legfrissebb kutatási eredményeket is tartalmazza, így például a migrációból való hazatéréshez kötődő, a bécsi állami levéltárban őrzött fontos dokumentumok közlésére most kerül sor először, ezenkívül számos olyan fejezet bekerült a kötetbe, amely a 19. századi Alsó-Baranya népéletét, egyházi szokásait, néprajzi értékeit részletezőbben mutatja be, ahogy azt Ács Gedeon olvasmányosan, irodalmi értékű leírásaiban hagyta reánk.

− Nagy tisztelettel és szeretettel rajzolta meg a nevezetes lelkész életútját. Az Ön és mások számára a most gazdagon feltáruló életmű milyen tanulsággal szolgál?

− Ács Gedeon mindannyiunknak máig ható mintaképe lehet, mert teljes élet csak jó példákkal alapozható meg. Ezek bőséggel megtalálhatók az életműben. Ő életével és feljegyzéseivel az alsó-baranyai, a vidéki értelmiségi sorsát példázza. Azét, aki bárhol a világban magára maradva, szellemi háttér nélkül kitart elvei, nézetei, életvitele mellett, s nem mond le az önművelésről, a világ történetének, a tudományok érverésének figyeléséről. Drávaszögi szellemi bezártságában ugyanúgy, mint amerikai emigrációjában − ezt maga tanúsítja írásaiban − megmaradt européernek. Termést életében nem szüretelhetett. Az ő nagy szorgalmával összehordott életműve, ha alaposan tanulmányozzuk, csak ezután kezdhet „zöldellni” valamennyiünk vigasztalására és örömére.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here