Lakóhelyük utolsó magyarjai

0
92
Tót Lajos és Magdolna

ČAKOVCI, SOTIN – Kelet-Szlavónia sokkal több településén éltek egykor magyarok, mint ma.  Vannak olyanok is, ahol egy kézen össze lehet számolni a magyarokat. Cakovciban ugyan még működik magyar egyesület, és él néhány magyar család, de a fiatalok már egyáltalán nem beszélnek magyarul. Sotinban pedig még rosszabb a helyzet, hiszen alig néhány fő képviseli a magyarságot a lassan elnéptelenedő helységben. A cakovci Mészáros Tivadar és a sotini Tót Lajos bácsi lakóhelyük utolsó magyarjai közé tartoznak.

A magyarországi középiskolai tankönyvek is egyetlen, a horvátországi magyarság által lakott tájegységet említenek: a Drávaszöget. Mi azonban tudjuk, hogy kisebb közösségek találhatók Szlavónia-szerte, illetve a tengerparti városokban is. A szórványtelepülések magyarsága azonban lassan eltűnik

 

A négyéves unokaöcs is beszéli a nyelvet

Cakovci település Vukovártól néhány kilométerre található, a 2001-es népszámláláskor már csak 469-en lakták. 1910-ben több mint 800 lakosa volt, zömében magyar nemzetiségű. Több mint hatvan ház kong az ürességtől, ugyanis sokan nem jöttek haza a háború (1991-97) után,  a fiatalok pedig a megélhetés reményében lassan, de biztosan elhagyják a települést.

A ma már magyarnak nem nevezhető faluban nagyon ritka az olyan család, mint a Mészáros, ahol a legkisebb családtag, a négy és fél éves Zolika számára is a magyar jelenti az anyanyelvet. Mészáros Tivadar mezőgazdasággal foglalkozik, 90 hektáron művel kukoricát – elmondása szerint a legtöbb itteni család földművelésből él. A faluban nem érdemes konyhakertészettel foglalkozni, hiszen a terményeket nincs hol értékesíteni, és más munkalehetőség sem igen van a környéken. Ezért is vált annyi családi ház lakatlanná. Vevőt ezekre pedig nem igazán lehet találni, csak az költözik esetleg ide, aki gazdálkodni szeretne. Tivadar jól emlékszik azokra az időkre, amikor még magyarokkal volt tele a falu; híres népi tánccsoportjuk volt, amelynek ő is tagja volt. A fiatalokat érdekelte saját kultúrájuk, nem úgy, mint ma, amikor már felmenőik nyelvét sem tanulják meg. A Mészáros családban azonban nincs ezzel gond, Tivadar szülei, húga, sógora és unokaöccse is magyarul beszélnek egymás között, egyedül a felesége nem, ő horvát származású.

 

Egy kézen össze lehet számolni a magyarokat

A korábban önálló település, Sotin, ma Vukovár egyik elővárosa. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint 1369 német, horvát és magyar ajkú ember lakta. A 2001-ben még közel ezer lakosú Sotinban bizony éltek magyarok. Tót Lajos bácsi az egyik utolsó képviselőjük. Ősei legalább 300 éve élnek a településen. Rajtuk kívül még számos magyar családnak jelentette a szülőföldet, hiszen laktak itt többek között Molnárok, Vargák és Szűcsök is. Mindez azonban már csak a múlt, hiszen Sotinban alig néhány idősebb személy beszéli még anyanyelvét, és csak a megsárgult fotográfiák emlékeztetnek azokra az időkre, amikor egészen más volt a helyzet. Lajos bácsi és testvére, Magdolna, ha kissé törve is, de még beszélik a nyelvet, melyet szüleik hagytak rájuk örökül. Tisztában vannak vele, hogy ők a magyarság utolsó képviselői az egyébként fokozatosan elnéptelenedő városrészben. Szüleik szegény családból származtak, napszámosként keresték kenyerüket. Lajos bácsi inasiskolába járt, majd pedig az egyik pusztán kapott munkát. Szorgalmasan dolgozott egész életében, szülőfaluját nem hagyta el, és csak azt sajnálja, hogy elfogytak nemzettársai.

Szerencsére a két szóban forgó szlavóniai településen kívül léteznek olyanok is, ahol nagyobb eséllyel veszik fel a harcot nemzettársaink a beolvadás, a nyelvváltás ellen.

A Mészáros Tivadar szüleivel és feleségével

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here