Külföldi munkaerő Horvátországban

0
1161

Egyre több ápolónő külföldre megy dolgozni, gyakran nem is a szakmájában vállal munkát. Az itthoni kórházakban meg nővérhiány van, az európai standardok szerint legalább 12,5 ezer nővér és egészségügyi technikus hiányzik az egészségügyi rendszerből. Közben a munkanélküli nyilvántartásban több mint 1300-an vannak ilyen szakmával, mert a minisztérium nem engedélyezi a munkahelybővítést. Vagyis minden egyes nővér fölvételéhez minisztériumi jóváhagyás kell, ezért a rendszerben jelenleg káosz uralkodik.
Már korábban is gond volt, de Horvátország uniós csatlakozása után még több egészségügyi dolgozó távozott – egyes felmérések szerint másfél év alatt 950-en mentek közülük külföldre.
Az 1300 munkanélküli nővér, ápoló csak egy kis része a több mint 290 ezer állástalan horvát honpolgárnak. A munkanélküliség aránya szakmánként és régiónként változó: munkaerőhiány van a nagy- és kiskereskedelemben, az iparban, a szállodákban és éttermekben, főként szezonálisan, április és október között. Ennek ellenére nagyon sok cég, munkáltató szakképzett munkaerő hiányában szenved.
A külföldi munkavállalók számát minden évben kvótában limitálja a kormány, több munkavállaló az adott évben nem helyezkedhet el. Az éves kvótát az aktuális migrációs politika és a munkaerőpiaci helyzet határozza meg. Ez dönti el, hogy milyen tevékenységre és foglalkozásokra lehet kiadni engedélyt, és azt is, hogy az adott foglalkozásokon belül hány engedély adható ki. A leköszönő Milanović-kormány viszont „elfelejtette“ tavaly ezt a kvótalétszámot az idei évre meghozni, és úgy tűnik, hogy ezzel a problémával az új kormány sem foglalkozott még. A munkáltatók viszont várják a zöld jelzést, hogy külföldről hozhassák be a hiányzó munkaerőt. Szakszervezetük már korában arra is tett javaslatot, hogy a kvótarendszer helyett a szlovén modellt alkalmazzák, amely az adott pillanatra nyújt megoldást: amennyiben öt munkanapon belül nem sikerül megfelelő hazai munkaerőt találniuk, külföldit alkalmazhatnak. De ugyancsak javasolták az oktatási rendszer és a munkaerőpiac összehangolását, valamint a munkanélküliek oktatását és átképzését – ha ezek megvalósulnának, akkor nem lenne szükség külföldi munkaerő behozatalára.