Kádárból kopjafafaragó

0
85
Pehó János

A hercegszőlősi Pehó János asztalosmester, de pályafutásának nagy részét nem a szakmájában töltötte, ugyanis kádárként helyezkedett el az állami gazdaság pincészetében. A faragás iránti szeretete nyugdíjas korára sem csökkent, legutóbb a helyi református gyülekezet kérésére megalkotta élete első kopjafáját.

Pehó János több mint harminc évig volt a Bellye Mezőgazdasági és Ipari Kombinát pincészetének kádára. Fő feladata a fahordók karbantartása és javítása volt, de pályafutása kezdetén maga is épített hordókat. Elmondása szerint abban az időben nagy becsben tartották a kádárokat, hiszen több ezer literes hordókon dolgoztak, melyeknek az ára megegyezett egy új személyautóéval. A hordók értéke abban rejlik, hogy rendkívül anyag- és munkaigényesek. Hordót csak egyenes, csomómentes fából lehet készíteni, amit ráadásul évekig kell szárítani, és utána jön csak a hosszadalmas és fáradságos munka.

– A pincészetben több ezer literes hordókkal dolgoztunk, melyeket alaposan át kellett néznünk minden évben, és kijavítani az esetleges hibákat, hiszen akár tízezer liter bor is kárba veszhet, ha rossz a hordó. A legtöbb munka a hordók borkőmentesítésével volt. Egy tízezer literes hordóban akár 4-5 talicska borkő is képződött évente, amit bizony nem volt könnyű kiszedni  – mondta János, aki azt is elmesélte, hogy a hordók szűk ajtaján kellett bemászniuk és eltávolítani a követ, amit aztán Szlovéniába exportáltak.

A fa iránti szeretete nyugdíjas éveire is megmaradt

A modern technológiák és a rozsdamentes acélból készült tartályok megjelenésével egyre kevesebb munkához jutottak a kádárok, János ezért váltott. Tíz évig dolgozott egy bútorgyárban, ahonnét pár éve nyugdíjba ment. A fa iránti szeretete a nyugdíjas éveire is megmaradt, ezért a mai napig szívesen ragad szerszámot otthonában. Nemrégiben a hercegszőlősi református egyházközség gondnoka, Sója Bálint azzal az ötlettel kereste fel Jánost, hogy készítsen egy kopjafát, amit az egyház nevében a magyarországi Tolcsván állítanak majd fel.

– Kezdetben kicsit tartottam ettől a munkától, mivel még soha nem csináltam ilyent, de édesanyám nagyon vallásos, református asszony volt, ezért az ő emlékére elvállaltam, hogy elkészítem életem első kopjafáját – mondja János.

A munkafolyamattal kapcsolatban elmondta, a legnehezebb a megfelelő anyag kiválasztása volt, hiszen kopjafát száraz, egyenes tölgyből kell készíteni.

– Sajnos nem találtunk megfelelő tölgyet, ezért végül akácot használtam. Maga a fa megmunkálása is aprólékos és hosszadalmas feladatot jelentett, volt, hogy fél órát is gondolkodnom kellett egy-egy vágás előtt, hisz itt nem könnyű a hibát kijavítani – mondta mosolyogva János, aki hozzátette azt is, hogy egy aprólékosan megmunkált kopjafa elkészítése hosszú időt vesz igénybe, neki nem állt sok a rendelkezésére, de így is büszke az alkotására.

Az elkészült kopjafát a hercegszőlősi református egyházközség a Magyarokért a Kárpátok Gyűrűjében Alapítvány közreműködésével a Magyarország északkeleti részében található Tolcsva község parkjában állította fel június 2-án a trianoni békeszerződés 98. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.