Egy hihetetlen, de igaz szibériai történet

0
97
szibereiai-csalad-2

A világon ma már valószínűleg nem igazán léteznek a civilizációtól távol, mindentől elzárkózó emberek. Azonban a 20. század utolsó harmadában még előfordult, hogy ilyen emberekre bukkantak egyes kutatók.

Történetünk nem is játszódhatna máshol, mint az óriási Oroszországban, azon belül is a szibériai tajgán, ahol a kutatók 1978-ban egy totális elszigeteltségben élő családra bukkantak. A családból ma már csupán a legfiatalabb, Likov Agafi él, aki 1940-ben született valahol Szibéria közepén.

Agafi állítása szerint a  Likov család már a 17. század óta bujdosásban élt, amikor is nem voltak hajlandók elfogadni az újonnan bevezetett vallási reformokat. Az ezeket megtagadókat akkoriban üldözték a cári Oroszországban,  és jobb híján úgy döntöttek, hogy elbujdosnak. A végleges elszigetelődésről azonban csak 1936-ban döntöttek, ekkor ugyanis Agafi apai nagybátyját megölték a bolsevikok. A Likov házaspár ezek után két gyerekével együtt bevette magát az erdő sűrűjébe . Nem vittek mást magukkal, csupán egy marék magvat, amit később elültettek.  Az idők során a család két új taggal is bővült, Agafival és Dimitrijjel, akik 1978-as „felfedezésükig” más embert nem láttak a családtagokon kívül.  Érdekes az is, hogy a család nem is tudott a II. világháborúról, de a felfedezésükkor dúló hidegháborúról sem.

Likovék étrendje nem igazán volt változatos. Általában krumplit ettek, ez alól csupán a nyári időszak volt kivétel, ugyanis akkor az erdei gyümölcsök, magvak jelentették számukra a táplálékot. Gyakran szenvedtek az éhségtől. Az erdőben született gyerekek megtalálásukig még kenyeret sem ettek. Az egyedüli dolog, amiből nem  szenvedtek hiányt, az az ivóvíz volt, ugyanis a család fából összetákolt kunyhója közelében egy kristályvízű patak folyt.  A ruházatukat saját maguk készítették, méghozzá általában kenderből.

Az elszigetelt életmód azonban nem jelentette azt, hogy teljes tudatlanságban éltek.  A szüleik rengeteget meséltek a gyerekeknek a külvilágról. Tudták, hogy vannak városok, autók, tenger, és írni-olvasni is megtanították őket.

Rövidesen a felfedezésük után, sajnos, a család akkor még élő tagjai is hamar elhunytak. Ebben több tényező is közrejátszott. Egyhangú táplálkozásuk következtében ugyanis legyengült szervezetüket a civilizáció betegségei hamar leteperték.

szibriai-csald

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here