Csíkszentdomokoson felavatták a megújult Márton Áron Múzeumot

0
4

Csíkszentdomokoson, Márton Áron szülőfalujában múlt szombaton felavatták a legendás gyulafehérvári római katolikus püspök előtt tisztelgő, felújított múzeumot.

A helyi önkéntesek által létrehozott múzeum a Márton Áronról készített román titkosszolgálati feljegyzéseket bemutató résszel bővült, ugyanakkor digitális és mechanikus interaktív elemekkel gazdagodott. A román politikai rendőrség, a Securitate irattárában Márton Ároné a legvaskosabb megfigyelési anyag, összesen mintegy 75 ezer oldalt tesz ki.

Az eseményen elmondott beszédében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára is azt emelte ki, hogy Márton Áront nem tudta megtörni a kommunista hatalom, ő fáradhatatlanul szót emelt a népéért, az elnyomottakért. Az ő tanításaként említette, hogy „magunkért és az igazságért mindig bátran kell harcolnunk”. Szerinte ezért nem lehet elmenni szó nélkül a székelység mai sérelmei mellett sem. Ezek között a marosvásárhelyi katolikus iskola zavaros és az orvosi egyetem rendezetlen helyzetét, valamint a terrorizmus vádjával elítélt Beke István és Szőcs Zoltán ügyét említette.

Az államtitkár úgy vélekedett, hogy 2016-ban, az államtitkárság által meghirdetett Márton Áron-emlékév rendezvényei során „Márton Áron újra összefogta nyáját, Torontótól Csíkszentdomokosig”. Ezzel pedig sikerült teljesíteni a kitűzött feladatot.

A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét 1939 és 1980 között vezető Márton Áron püspök a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.

A második világháborút lezáró párizsi béketárgyalások idején az erdélyi magyarság, a székelység önrendelkezésének egyik szószólója volt. A kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején a római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal, és félig legálisan működött.