Az igazi függetlenség napja

0
106

Ünnepel az ország, felmentették a horvát tábornokokat, akiket háborús bűnökkel vádoltak meg. Horvátországban eddig sem gondolta azt senki, hogy ez a per két háborús bűnösről szólna, maga a vádirat is a kollektív bűnösséget sugallta, és ezzel a horvát nemzetállam alapjait kérdőjelezte meg. Horvátország lakosságának a 95 százaléka elutasította az elsőfokú ítéletet, és hősként tisztelte a tábornokokat.

Ante Gotovina az 1995-ös augusztusi, Vihar (Oluja) fedőnevű hadművelet parancsnoka volt a szerbek lakta Krajina térségében, míg Mladen Markač a horvát különleges rendőri alakulatokat irányította. Az ügyészség adatai szerint a krajinai művelet során 324 szerb polgári személyt, illetve katonát öltek meg, közel 90 ezer szerbet erőszakkal elűztek otthonából. Ante Gotovinát első fokon 24, míg Markačot 18 évre ítélte a hágai törvényszék. Most másodfokon mindkettőjüket felmentették.

Ugyanis a hágai bíróság másodfokon már figyelembe vette a tényeket, miszerint a krajinai szerb vezetés maga evakuálta a szerbeket. Az ún. Jugoszláv Néphadsereg azzal biztatta az ott élő szerbeket, hogy nyugodtan hagyják el otthonaikat, a hadsereg később úgyis visszafoglalja a területet. A védelem a bíróságon azzal érvelt, hogy a horvát tüzérség nem támadott célzottan polgári személyeket. A szerbek menekülését bemutató, mindenki által ismert dokumentumfilm Krajina középső részén készült, ahol a horvát hadsereg bekerítette a területet, így a szerb hatóságok már nem tudták a boszniai Szerb Köztársaságba irányítani a lakosságot, és amely ezután egész Horvátországon átvonulva távozott Szerbiába. Tehát etnikai tisztogatás a szerb kormány állításával szemben nem történt a Vihar hadművelet során, amit most a hágai bíróság ítélete is megerősített.

Ante Gotovinát több évi rejtőzködés után, 2005 decemberében a Kanári-szigeteken, Teneriffén egy luxusszállodában tartóztatták le. Az azt megelőző hónapokban kötélhúzás folyt az Európai Unió és Horvátország között: Zágráb szerette volna megkezdeni az érdemi EU-csatlakozási tárgyalásokat, de Brüsszel ezt arra hivatkozva akadályozta, hogy a horvát fél nem nyújtott segítséget a Hága által körözött Gotovina elfogásához. A teneriffei elfogási akció után – amelynek sikeréhez széles körben osztott vélekedés szerint Horvátországból adták a tippet – Horvátország megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat.

A hadművelet a nemzetközi szinten is elismert horvát határok helyreállítását szolgálta, a horvát állam a szuverenitását óhajtotta visszaállítani ebben az országrészben. A horvát kormány tehát felszabadító hadműveletet indított, nem pedig a szerbeket akarta elűzni. Az ítélet azt bizonyítja, hogy Horvátország ebben a háborúban áldozat volt, nem pedig agresszor vagy támadó.

A háborúknak mindig is voltak áldozatai. És mindenki a saját sérelmeit tartja égbekiáltónak. Lehet vitatkozni, kinek van igaza, ki bűnös és ki ártatlan. De nem szabad elfelejteni Škabrnját, Vukovárt és Srebrenicát, azt a sok ártatlan embert, akik értelmetlen és kegyetlen halált haltak. Hogy soha többé ne tudjanak vérgőzös gazemberek saját hatalmi törekvéseiktől vezérelve háborút kirobbantani sem Európa peremén, sem máshol.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here