Az ausztrál álom beteljesülése felé

0
116
12-riporthoz--1

MEGÉRKEZÉS AZ „ÚJVILÁGBA“ (2. rész)

Miután Kollár Lajos és felesége, Valéria megérkeztek Ausztráliába, Brisbane-ben telepedtek le, és itt béreltek először lakást, melyet az első munkahelyükön keresett bérből fizettek. Később Sidney-be költöztek. Írásomnak ez a része tanmese is lehetne arról, hogy a szorgalom és a lelkiismeretes, odaadó munka elnyeri jutalmát.

Lajos bátyám és felesége kedden este, 23:30-kor indultak a bécsi repülőtérről, és csütörtök reggel 6 órakor érkeztek meg Brisbane-be. Autóbusszal folytatták útjukat, át kellett menni a városon, hogy aztán megérkezzenek a hostelbe, ahol szállást biztosítottak nekik. Ami az évszakot illeti, tél volt. Ám szépen sütött a nap, az emberek rövid ujjú pólóban és papucsban sétáltak. A nappali hőmérséklet 22-24 fok körül mozgott, a reggelek kicsivel hűvösebbek voltak. Lajos bátyám erre számított.

Egy kisebb faházikóban szállásolták el őket. Ebédet kaptak, majd a délutáni órákban vásárolni mentek. Megvették első pohárkészletüket, cipőkefét és cipőkrémet is, valamint egy elektromos vasalót, így a 170 dollárból mintegy 25-öt el is költöttek az első napon.

Lajos bátyám másnap elindult munkát keresni. A munkaközvetítő hivatalban azt mondták, hogy legkorábban csak 2-3 hét múlva lesz lehetősége dolgozni. Ám szombat reggel egy magas férfi állított be hozzájuk. Angolul fordult hozzájuk, amiből ők csak néhány szót értettek. Nehezen, de sikerült elmagyarázniuk, hogy Jugoszláviából jöttek, és magyarok. A 70 év körüli bácsiról is kiderült, hogy beszél horvátul, aki felajánlotta nekik, hogy költözzenek hozzá albérletbe, ahol teljes ellátást fognak kapni. Megnézték a lakást, és vasárnap már oda is költöztek. Nem okozott gondot a hurcolkodás, mert két kis 10 kilós táskájuk volt csupán…

 

Az első munkahely egy bőrfeldolgozó üzemben

Lajos bátyám hétfőn munka után nézett. Szerencséje volt, mert az első helyen föl is vették, így kedden már dolgozhatott is egy bőrcserző üzemben, amely ötpercnyi járásra volt lakásuktól. A 70-80 embert foglalkoztató gyár nyers bőrök, többnyire kengurubőrök feldolgozásával foglalkozott. Első munkanapján már két órát túlórázott. Nem volt nehéz a feladata, kezdetben a száradó bőröket teregette szét az udvar nagy, füves területén. Lajos bátyámnak kedvére való volt ez a munka, pár nap múlva már a gépeken is dolgozott. Egy hét múlva felesége is munkát talált a bőrcserző gyárral szemben. Ekkor már mindketten pénzt kerestek, és pár hét múlva el is küldték édesanyjának 170 dolláros tartozásukat.

 

Eldöntötték, hogy Sydney-ben fognak véglegesen letelepedni

Két hónapot töltöttek Brisbane-ben, amikor elhatározták, hogy Sydney-be költöznek, mivel ott már voltak ismerőseik: a szintén sepsei Tóth Sándorék, akik a nagybátyjuknál laktak, és Cövek Sándor Várdarócról, aki már 8-9 éve élt kint feleségével és négyéves kislányával. Alig várták, hogy Sydney-be költözhessenek, hiszen idegenben sokat jelent az otthoni emeberek társasága. A felmondást két héttel előre jelezniük kellett.

 

Jutalom a bőrcserzőben a cserben nem hagyott kengurubőrökért

Egy csütörtökön, a felmondás előtti napon éppen ebédszünet volt. A munkásoknak az evésen kívül kávézásra és kártyázásra is jutott idejük. Mindenkinek el volt foglava valamivel, egyedül Lajos bátyám vette észre a sötét esőfelhőket az égen. Az udvaron száradó több száz kengurubőrre gondolt. Ebédjét félretéve kiszaladt az udvarra, hogy összeszedje a bőröket. Egy raklapra pakolta őket. Már majdnem végzett a húszperces munkával, amikor észrevette, hogy valaki figyeli őt a hangár bejáratából. Közben integetett a többi munkásnak kézzel-lábbal (akkor még nem beszélt angolul), hogy siessenek a targoncával, mert mindjárt esni fog, és eláznak a bőrök. Már dörgött és villámlott. A többi munkás megértette a kézmozdulatokat, Lajos bátyám segítségére siettek, így sikerült megóvniuk a száradó bőröket a vihartól. Hamarosan zuhogni kezdett, a szél pedig minden ott található tárgyat elmozdított. Közben a gyár szirénája az ebédidő végét jelezte, egyben a munka folytatását.

A munkavezető, aki beszélt magyarul, később odament Lajos bátyámhoz, és kérdőre vonta az ebédszünet alatti magánakciójával kapcsolatban. Kérdésére, hogy kinek a parancsát teljesítette, Lajos bátyám azt válaszolta, kár lett volna, ha eláznak a már megszáradt bőrök, az erős szél pedig fölkapta  volna azokat.

A munkavezető mindezt közölte azzal az emberrel, aki a történteket a hangár ajtajából figyelte. Kiderült róla, hogy ő a főnök!

– Fizetést péntekenként kaptunk. Az eseményt követő pénteken, amikor elmentem felvenni a járandóságomat, a munkavezető is elkísért, hogy tolmácsolhasson. Es ekkor pluszban egy fél fizetésnek megfelelő „zsebpénzt“ kaptam! Amikor bejelentettem, hogy a lakhelyváltás miatt felmondok, a főnököm nagyobb fizetést ajánlott, és kérte, hogy ne menjek el. Mi viszont, ahogy mindig is, akkor is ragaszkodtunk elhatározásunkhoz. Augusztus 14-én indultunk autóbusszal Sydney-be, az 1000 kilométeres utat 12 óra alatt tettük meg. Szép út volt, nekünk akkor minden az újdonság erejével hatott – emlékezett vissza Lajos bátyám.

12-riporthoz-kangaroo-skin3

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here