A vörösmarti színjátszás a múlt században

0
76

Több drávaszögi magyarlakta településen is nagy népszerűségnek örvendett a színjátszás a múlt század közepén, így a drávaszögi Vörösmarton is. Gerstmájer Mihály és Horvát Erzsébet oszlopos tagjai voltak a helyi műkedvelő színjátszókörnek, az alábbiakat a velük való beszélgetésnek köszönhetően tudtam meg.

 Gerstmájer MihályGerstmájer Mihály 1929-ben született Vörösmarton. Sokoldalú egyéniség, főfoglalkozása a szőlészet és borászat, emellett vadászik, és mindig aktív résztvevője volt a helyi kulturális életnek. Nótaesteket tartott, Tatai József cigányzenekarában énekelt, és tagja volt a vörösmarti színjátszókörnek is.
Bár sok család kárvallottja volt a második világháborúnak, végeztével fellendült a közösségi élet Vörösmarton. Megalakult a kultúregyesület, a nőszervezet, és ekkor kezdtek színjátszással is foglalkozni a helyi műkedvelők.
Misi bácsi, miután hazatért Apatinból, ahol fémipari iskolába járt, 1947-ben kapcsolódott be az amatőr színjátszók munkájába. A társulat egyik vezetője Berger Ottó volt, aki előtte Prágában volt divattervező. Zsidó származása miatt családjával együtt Auschwitzba deportálták őket, ahonnan sikerült megmenekülnie. Vörösmarton nyitott rőfösüzletet, emellett varrószalont is működtetett. Sokat köszönhet neki a korabeli színtársulat. Ő irányította a próbákat, külön-külön foglalkozott a tagokkal, igyekezett a legjobbat kihozni mindenkiből. Mivel varrószalonjuk volt, ő tervezte és készítette el a kosztümöket, méghozzá ingyen. Mellette Sturc József kupuszinai származású helybéli tanító foglalkozott a színkör tagjaival, ő a zenei részeknél működött közre. Az énektudásnak fontos szerepe volt, hiszen a prózai darabok mellett több népszínművet és operettet is előadott a társulat. A 15-20 tagú csoportból senkinek sem jelentett gondot a közönség előtti éneklés. Sturc tanító úr feladata volt, hogy kiválogassa, kik azok, akik megfelelnek az elvárásoknak. Nem volt nehéz dolga, ugyanis abban az időben jóval több volt a fiatal, mint manapság. Hetente tartottak próbákat a vörösmarti általános iskola akkori épületében, az előadásokra pedig a kultúrotthonban került sor, amely 1948-ban épült. A leggyakrabban a János vitéz című daljátékot adták elő, csak Vörösmarton negyvennyolcszor, ennek ellenére mindig telt ház volt a kultúrotthon körülbelül 400 személy befogadására alkalmas nagytermében. A szóban forgó daljátékhoz fűződik a színtársulat történetének legnagyobb sikere is: 1948-ban egy zágrábi kisebbségi színjátszóversenyen az első helyezést sikerült megszerezniük vele. Gyakran műsorra tűzték a Marica grófnő című operettet is, amelyben Misi bácsi Tasziló grófot alakította. Emellett a Sárga csikó és A falu rossza című népszínműveket, valamint egyéb színdarabokat is betanultak. „Komolyabb“ darabokkal ritkábban léptek színpadra.

– Személy szerint jobban kedvelem az operetteket, és általában a vidámabb témájú műveket. Úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a falu népe, a parasztság is ezeken a „könnyebb“ darabokon tud igazán kikapcsolódni – mondta Misi bácsi.
A színtársulat a 60-as évek végéig működött. Ez idő alatt több más helyen is megfordultak, így többek között Kopácson, Rétfaluban, Szentlászlón és Kórógyon is felléptek. Főleg a magyarlakta települések voltak a vendégszereplések helyszínei.
Horvát ErzsébetGerstmájer Mihály bácsin kívül tel is beszélgettem, aki szintén tagja volt a színjátszó csoportnak. Erzsi néni petárdai (Baranjsko Petrovo Selo) származású, 1955-ben költözött Vörösmartra, miután elvégezte az egyetemet Zágrábban. A vörösmarti általános iskolában dolgozott horvát szakos tanárként, 1980-ban az intézmény igazgatója is volt. Mindig is szeretett énekelni, a színjátszókör lehetőséget adott arra, hogy kamatoztathassa tehetségét. Erzsi néni alakította Marica grófnőt. Előtte azonban a pécsi színházban megnézte a híres operettet, hogy ellessen néhány dolgot. – Sokat próbáltunk, hogy előadásaink minél jobban sikerüljenek, a szövegmondás mellett táncoltunk és énekeltünk is. Ha nem mi szerepeltünk, akkor jegyet árultunk a filmvetítéseken. Az ilyen munkát is kötelességünknek éreztük. Mindenesetre jobban el voltunk foglalva, mint a mai fiatalok – mondta lapunknak Erzsi néni.

Az előadásokra többnyire a téli időszakban került sor, hiszen akkor volt egy kis szabadideje a mezőgazdaságból élő lakosságnak. A nagyobb lélegzetű darabok mellett rövidebb kabaréjeleneteket is színpadra vittek, de műfajtól függetlenül általában nagy sikerük volt a produkcióknak. Újvidékről hívtak szakembereket, akik a díszleteket készítették el, az énekszámokat zenészek kísérték.
Vörösmart mellett más magyarlakta településeken is működött hasonló, magas színvonalú színjátszókör. Kár, hogy a mai idők színjátszásáról ez már nem mondható el.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here