A vörösmarti nyugalmazott tanító, aki egész életét a képzőművészetnek szentelte

0
77
12-riport-petrik-2

Petrik László több mint négy évtizeden át tanított a Vörösmarti Általános Iskolában. Nyugdíjba vonulása után is aktív résztvevője maradt a falu művelődési életének.

Petrik László a Vajdaságból költözött Vörösmartra 1951-ben. E táj hamar a szívébe lopta magát, elhatározta, hogy itt fog gyökeret ereszteni. 41 évig dolgozott a Vörösmarti Általános Iskolában,

1951-tól 1992-ig. A rajz és a festészet már gyerekkorában is érdeklődésének középpontjában állt, de a legtöbb gyerekkel ellentétben Laci bácsi továbbfejlesztette tehetségét, és egész életének a részét képezte e tevékenység. Vörösmarton eleinte rajzot tanított az alsó és felső tagozatosoknak, majd 1961-ben beiratkozott a zágrábi tanárképző főiskola rajz szakára, melyet ’62-ben el is végzett. Attól kezdve csak a felső tagozatosoknak tanított a zenén kívül szinte minden tárgyat, emellett fotó- és rajzcsoportot is vezetett. Akkoriban még nagyobb hozzáértést igényelt a fotózás, a fekete-fehér fényképeket laboratóriumi körülmények között hívták elő.  Laci bácsi a 60-as évek elején ismerkedett meg Verner Ljubo akadémiai festővel egy kiállításon, aki Pélmonostoron rajzcsoportot szervezett („likovna sekcija“). A vasárnap délelőttönként tartott foglalkozáson Laci bácsi sokat tanult tőle.

 

1970-től állandó résztvevője volt a Zala és Vas megyei rajztanárok művésztelepének

Később Kelle Sándor mohácsi akadémiai festővel is kapcsolatba került, aki a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz tanszékén tanított, valamint ő vezette a Zala és Vas megyei rajztanárok művésztelepét, melyet Laci bácsi 1970-től rendszeresen látogatott. A több alkotótábor közül a kőszegi volt a legnépszerűbb hely, ahol 5-6 éven keresztül töltöttek el, nyaranta 15 napot. A tábor résztvevőinek elsődleges feladatuk a téma kiválasztása volt, s csak utána kezdtek neki a festésnek, rajzolásnak, végül pedig Kelle Sándor véleményt, tanulságos kritikát mondott az alkotásokról. Az alkotótáboron belül jártak Zalaegerszegen, melynek dombos, lankás tájait festhették, és Vonyarcvashegyen is (üdülőfalu a Balaton északi partján). Tájképek mellett portrékat és aktokat is festettek/rajzoltak. Az aktfestés tanulása csontvázak rajzolásával kezdődik, egy festőnek elengedhetetlen az anatómia ismerete ahhoz, hogy tudatosan és pontosan tudja reprezentálni az emberi testet. Az akt- és portréfestés elsajátítása után a művésznek már nem okoz gondot egy tájkép elkészítése, ami valamivel kevesebb precizitást igényel. A zalaegerszegi tábor a délszláv háború idején nem működött.

 

A festészet mellett fafaragással is foglalkozik

1997-ben újra meghívót kapott a népművészeti nyári egyetemre. Ez egy nemzetközi tábor volt, melyen angolok, németek, franciák, spanyolok, svájciak fizettek a részvételért. Laci bácsi azon kevesek közé tartozott, akik a közoktatásügyi minisztériumtól kapott ösztöndíjjal vehettek részt rajta. A zalaegerszegi szállásról az Egerszegtől nyugatabbra fekvő gébárti alkotótáborba jártak. Ott  különféle népművészeti tevékenységformák elsajátítására volt lehetőségük, mint a fafaragás, gyertyaöntés, hímzés kovácsolás, nemezelés, kalapkészítés. Petrik tanár úr 10 évig járt a nyári egyetemre, ahol minden alkalommal készített egy faragott széket, azóta is szívesen készít faanyagból különböző használati tárgyakat. Konyháját is finoman megművelt, egyedi székek díszítik, kézzel faragott még a szalvétatartó és néhány képkeret is.

 

Örömmel vesz részt a környékbeli alkotótáborokban

Laci bácsi, ha teheti, ellátogat a szűkebb pátriájában rendezett alkotótáborokba is. A várdaróci kakas-ütésre 3-4 éve járnak festeni. Ezenkívül részt vett már többek között Laskón, Sepsén és Lacházán is (Vladislavci). A vörösmarti falunapokkor a református paplakon templomokat festettek.

–  Az alkotótáborok arra jók, hogy lelkileg feltöltődjünk, találkozzunk egymással, barátokkal, festőkkel. Ahova hívnak, mindenhova elmegyek, örülök neki, hogy nem feledkeznek meg rólam. – mondta Laci bácsi.

 

A valósághű ábrázolás híve

Festményeinek témái főleg tájképek, csendéletek, portrék. Laci bácsi a valósághű ábrázolás híve.

– Az az elvem, hogy a természet a legnagyobb alkotó. Ha gyönyörű dolgokat látok körülöttem, akkor miért rontsam el? Absztrakt műveket nem szoktam festeni – mondta.

Jobb szeret kint, a szabadban alkotni, de most már többnyire fotóról fest, a műtermében. A lámpafény azonban nem elegendő, a napsütés fontos „kelléke“ az alkotási folyamatnak, ezért általában délelőtt 9-10 órától délután 2-3-ig szokott festeni, amíg nem kezd alkonyodni. Szerencsére nemsokára tavaszodik, és Laci bácsi még több időt szentelhet naponta a művészetnek.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here