A szülőföldön vagy az anyaországban?

0
50
dikok_1

Most induló riportsorozatunkban Magyarországon tanuló határon túli fiatalokkal beszélgetünk arról, hogy mit jelent számukra határon túli magyarnak lenni, okoz-e ez nekik valamilyen problémát, és arról is, hogyan képzelik el a jövőjüket egyetemi tanulmányaik befejezése után. Erről először a kárpátaljai (Ukrajna) Ilnitska Gabriella és a felvidéki (Szlovákia) Mede Dávid beszélt lapunknak.

 

Ilnitska Gabriella szülővárosában képzeli el a jövőjéthataron-tuli-gabi

Gabi a Zrínyiek, majd Rákóczi Ferenc által híressé tett Munkácson született, és általános, illetve középiskolai tanulmányait is ott végezte, majd úgy döntött, hogy egyetemista inkább Budapesten szeretne lenni, és ez sikerült is neki. Szabadidejét, ha teheti, fotózással tölti, ugyanis a fényképezés megszállottja, és az az álma, hogy egyszer profi újságíró lesz.

– Határon túlinak lenni szerintem Magyarországon nehezebb, mint odahaza, ugyanis ott az emberek megszokták már a helyzetet, és a közigazgatásban alkalmazott „csinovnyikok” már tudomásul vették, hogy igen, Ukrajnában is élnek magyarok. Amikor viszont Magyarországon szeretnék ügyet intézni, mindig elcsodálkoznak, hogy miért nem lakcímkártyát és személyi igazolványt adok, hanem útlevelet. Amit mindenképpen jónak és előnynek tartok, az a többnyelvűség, hiszen az anyanyelvemen kívül ukránul és oroszul is kitűnően beszélek – mondja Gabriella.

A külhoni magyarság által lakott területek közül talán Kárpátalja az a régió, ahonnét a legtöbben vándorolnak ki. Ez érthető is, hiszen az ottani általános viszonyok nem épp a legkedvezőbbek, főleg a magyar értelmiség számára nem azok. Ettől függetlenül Gabriella úgy gondolja, haza csak egy van, mégpedig ott, ahonnét származik az ember. Éppen ezért Munkácson képzeli el a jövőjét, hiszen ha mindenki elmegy, akkor ki marad otthon? – teszi föl a szónoki kérdést.

 

Mede Dávid Budapesten látja a jövőjétHatarontuli-david

A felvidéki Rimaszombat a magyar határ közelében fekvő kisváros, mára már vegyes lakosságúvá vált, ahol szlovákok és magyarok békében élnek egymással. Ebben a városban született Dávid is.

– Középiskolai tanulmányaimat Salgótarjánban végeztem, ahol kezdetben sokan, számomra igencsak sértő módon szlováknak neveztek magyar voltom ellenére, és nemcsak diáktársaim, hanem gyakran még a tanáraim is. Idővel azonban hozzászoktam ez efféle megbélyegzésekhez, és ma már észre sem veszem az ilyeneket. Amit szomorúnak tartok, az az, hogy otthon egyre inkább a magyar szülők is szlovák iskolába adják gyerekeiket, arra a jól ismert badarságra hivatkozva, hogy majd jobban tudnak érvényesülni. Engem mindig is úgy tanítottak otthon, hogy magamat magyarnak valljam, és ne szégyelljem ezt semmiféle körülmény között. Szerencsére Rimaszombatban  még semmiféle összetűzésre nem volt példa a magyarság és a szlovákság közt, és remélem, hogy ez így is marad a jövőben is  – mondta Dávid.

Mivel egyelőre Budapesten él, itt is képzeli el az életét, de azt sem zárja ki, hogy a nagyvilág más részein próbál majd szerencsét, ha erre alkalma nyílik.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here