A szülőföldön vagy az anyaországban?

0
64
dikok_1

Ebben a riportsorozatunkban Magyarország határain túl élő fiatalokkal beszélgetünk arról, hogy mit jelent számukra határon túli magyarnak lenni, okoz-e ez nekik valamilyen problémát, és arról is, hogyan képzelik el a jövőjüket tanulmányaik befejezése után. Ezúttal két itthoniakat, két drávaszögi fiatalt, mégpedig a karancsi Zsilinski Nikolettet és a csúzai Rómer Edinát kérdeztük.

Zsilinski Nikolettnél a munkalehetőségek lesznek a mérvadók10-hataron-tul-niki

Nikolett a háború (1991-97) alatt született Siklóson, ugyanis számos drávaszögi és kelet-szlavóniai magyar családhoz hasonlóan az ő szülei is arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket. A visszatérés (1997) után pedig mindent a nulláról kellett kezdeniük.

– Sajnos a horvát nyelvet csak társalgási szinten ismerem, ez pedig nem elég ahhoz, hogy itthon komolyan foglalkozzam valamivel. Ezért döntöttem úgy az általános iskola után, hogy tanulmányaimat Pécsen fogom folytatni. Jelenleg is ott tanulok pszichológia szakon – mondja Nikolett.

Azt elmondhatja, hogy semmilyen, magyarsága miatti diszkriminációt nem tapasztalt itthon, de Magyarországon sem külhoni magyarként, azt azonban érzékeli, hogy nem minden magyarországi van igazán tisztában a külhoniak helyzetével.

– Sokan elképesztő tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot, már olyanokat is mondtak nekem, hogy akkor én bizonyára horvát vagyok, illetve amikor közöltem, hogy Horvátországból jöttem, a kérdés úgy hangzott, hogy miért is tanulok Magyarországon. Egyelőre, sajnos, nem tudom, hogy mit kezdek majd az egyetem után, ugyanis pszichológusként nehéz elhelyezkedni, ezért valószínűleg a munkalehetőségek lesznek a mérvadók abban, hogy hol fogom folytatni az életem – tudtam meg Nikolettől.

 

Rómer Edina a szülőföldjén képzeli el a jövőjét10-hataron-tuli-edia

A csúzai Rómer Edina szülőfalujában élt és él, és ahogy azt korábban a legtöbb drávaszögi magyar fiatal tette, magyar iskolába járt. Először a szomszédos Vörösmarton, majd az eszéki magyar iskolaközpont gimnáziumában tanult, jelenleg pedig az eszéki mezőgazdasági egyetem harmadéves hallgatója, tanulmányait horvát nyelven végzi.

– Véleményem szerint a horvátországi magyarságot nem érik hátrányos megkülönböztetések, legalábbis én még nem tapasztaltam ilyent – mondja Edina.

Az érettségi után számára természetes volt, hogy tanulmányait itthon, a szülőföldön folytatja. Addigi tanulmányai során megismerte a többségi nemzet kultúráját és népét, ugyanakkor erősödött magyar nemzeti öntudata is. Megtanult horvátul, és jobbnak látta, hogyha a szakmát is a többség által használt nyelven sajátítja el, ugyanis ez jelentősen megkönnyíti a hazai munkavállalást.

– Szerintem az, hogy horvát egyetemen tanulok, nem veszélyezteti magyar nemzeti identitásom. Ráadásul a magyar nyelv és kultúra ismerete a továbbiakban is csak előnyt jelenthet számomra. Az egyetem elvégzése után mindenféleképpen itthon szeretnék boldogulni, ehhez természetesen az is kell, hogy el tudjak majd helyezkedni a szakmámban – fejtette ki Edina.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here