A szülőföldön vagy az anyaországban?

0
81
egyetemistak

Ebben a riportsorozatunkban határon túli fiatalokkal beszélgetünk arról, hogy mit jelent számukra határon túli magyarnak lenni, okoz-e ez nekik valamilyen problémát, és arról is, hogyan képzelik el a jövőjüket tanulmányaik befejezése után. Ezúttal a vajdasági  Zsunyi Margitot, illetve a burgenlandi (Ausztria) Bauer Geraldot kérdeztük.

 

11-hat-tuliZsunyi Margit elsődleges célja Magyarország

Zsunyi Margit tősgyökeres temerini fiatal. Az általános iskolát a szülőfalujában végezte, míg középiskolába az Újvidékhez közeli Futakra járt, az ottani magyar tannyelvű mezőgazdasági szakra, ahol kollégistaként először találkozott a szerb nyelvvel. Jelenleg szerb nyelven tanul az újvidéki egyetemen, a mezőgazdasági szakon.

– Tanulmányaim során gyakran nehézségekbe ütköztem, ugyanis a szerbet nem beszélem túl jól, és ha nem muszáj, nem is beszélek ezen a nyelven. Ez gyakran kisebb konfliktusokhoz is vezetett buszozás közben, ugyanis a szerbek nem feltétlenül örülnek annak, ha valaki magyarul beszél. Azonban az egyetemen nem ez a helyzet, itt kifejezetten előnynek tekintik egyesek, hogy magyar vagyok, és magyarul is beszélek, ez jóleső érzé  – mondja Margit.

Temerin mára már vegyes lakosságú településsé vált, ezért nem olyan rózsás a magyarság helyzete, mint korábban volt. Szerbek és magyarok közt sajnos gyakoriak az ellentétek, mi sem bizonyítja  ezt jobban, mint például a „temerini fiúk” hírhedtté vált esete.

„Sajnos Temerinben nem múlhat el hétvége szóváltás, illetve verekedések nélkül, ezért ha tehetjük, inkább békésebb  helyre járunk szórakozni, leginkább Zentára, illetve Adára. Ha tehetném, nemcsak szórakozni járnék máshova, hanem szívesen el is költöznék innét, az elsődleges célom Magyarország. Persze ott sem egyszerű az élet, de már az a tény is, hogy nem kell semmitől sem tartanom magyarságom miatt, megnyugtatna. Szeretnék az anyanyelvemen beszélni anélkül, hogy ferde szemmel nézzenek rám. Örülnék, ha végre értékelnének mint embert. Ezt a határon túli magyarok többsége szerintem megérti. Ha pedig megkapom a magyar állampolgárságot, akkor talán a magyarországiak szemében is magyar leszek, nem pedig szerb, ahogy idáig” – nyilatkozta Margit.

 

Bauer Gerald ki szeretne menni külföldre egy rövid időre11-hataron-tuli

Bauer Gerald Ausztria legkisebb magyar falujában, Őriszigeten él.  Tanulmányait a közeli felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban végezte, jelenleg pedig készülődik az egyetemre, amelyet Bécsben szeretne elvégezni.

Burgenland Ausztria egyik legbékésebb tartománya, azonban iparilag nem túl fejlett, ezért sokan rendszeresen a nyugatabbra levő tartományokba járnak dolgozni, illetve a nagyvárosokba, Bécsbe,  Grazba stb.  Ezeken a munkahelyeken az embereknek természetesen nincs szükségük a magyar nyelvre, ezért sokan feleslegesnek tartják a magyar nyelv és kultúra ápolását, megőrzését.

Az utolsó népszámlálás szerint már csak 4700 olyan magyar él a Trianon előtt Magyarországhoz tartozott mostani osztrák területeken, aki beszél is magyarul.

„Azt hiszem, hogy a határon túli régiók közül Burgenlandban a legegyszerűbb a magyarság helyzete: senkitől, semmitől nem kell tartanunk, ha magyarul beszélünk. Úgy látom, hogy a német anyanyelvű osztrákokat nem érdeklik a nemzetiségek, elég nekik, hogy németül is beszélünk. Az viszont baj, hogy a munkahelyen és a legtöbb rendezvényen németül kell beszélni, mert a többség nem érti már a magyart. Szóval jogunkban áll magyarul beszélni, de minek, ha nincs kinek? Nekem az volt a szerencsém, hogy a (magyarországi) magyar osztálytársaimmal összebarátkoztam. Látható volt, hogy pontosan mi, burgenlandi magyarok ’kötöttük össze’ a magyar és az osztrák diákokat, ugyanis gyakran előfordult, hogy Magyarországról érkeztek hozzánk diákok. Úgy érzem, hogy itt, Burgenlandban az osztrákok örülnek annak, ha valaki burgenlandi magyarnak vallja magát. Csak az a fontos, hogy tudjon németül, és ne tagadja meg osztrák mivoltát. Őszintén szólva én egyaránt vallom magamat osztráknak és magyarnak is. Úgy érzem, hogy osztráknak lenni nem nemzetiségi, hanem hovatartozás kérdése. Ami a  jövőt illeti, először ki szeretnék menni külföldre egy rövid időre, de azután mindenképpen haza szeretnék költözni ide, Dél-Burgenlandba, mert ez az a hely, ahol a legjobban érzem magam” – fejtette ki Gerald.

 

{fcomments}

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here