A laskói Dobszai Meláni néhány hónapja a kecskeméti Katona József Színházban dolgozik kellékesként. Két éve még emléktárgykészítőként mutattuk be őt újságunkban, azóta teljes fordulatot vett az élete.
2009-ben készítettünk először riportot Melánival, aki akkor egy eszéki szuvenírboltban dolgozott eladóként, ahol a polcokra saját munkái is felkerültek. Annak idején egy pécsi szakközépiskolában végzett porcelánfestő szakirányon, majd Kaposváron rajz-vizuális kommunikáció szakon szerzett diplomát. Szakmáját nem igazán volt alkalma gyakorolni. Az emléktárgyak készítése mellett portrékat is fest, amelyek már kiállításokon is láthatók voltak. Művei ott voltak a 2005-ös Kopácsi Halásznapokon is. Aztán barátjával újra Magyarországra költözött, majd rövid időn belül munkába is állt, mégpedig a kecskeméti Katona József színház kellékeseként. Bár ez a munka nem kötődik szorosan tanult szakmájához, kreativitására itt is nagy szükség van.
Kreatív feladatok
Amikor beülünk egy színházi előadásra, nem is gondolunk arra, milyen sok ember munkája kell ahhoz, hogy egy produkció kerek egész legyen. Mi csak a színészeket látjuk a színpadon, pedig a háttérben olyan személyek „bújnak meg”, akik nélkül aligha lehetne sikeres az előadás. „Háttérmunkát” végez Dobszai Meláni is, aki a színház egyik kellékese.
– Körülbelül egy hónap kell ahhoz, hogy összeálljon a darab. A mi feladatunk már az olvasópróbákon kezdődik: összeírjuk, hogy milyen kellékekre lesz szükség a színpadon, majd beszerezzük őket, vagy ha valamilyen speciális tárgy kell, akkor azt elkészítjük. Ismerni kell a kort, amelyben a darab játszódik. A Harmadik Richárdhoz például egy koronát kellett átalakítanom, A nyomorultakhoz pedig festenem kellett egy térképet – tudtam meg Melániától.
A kellékes feladatok mellett Meláni már díszletfestésben is kipróbálhatta magát. Mint mondja, erre azonban egyre kevesebb szükség van, hiszen a színházakban is teret hódít a modern technika, és gyakran alkalmazzák a vetítést a festett vásznak helyett.
Neves színészekkel dolgozik együtt
Mivel a kellékesek ugyanúgy próbálnak egy-egy darabnál, mint a színészek, Meláni több neves művésszel is dolgozott már együtt, például Feke Pállal, Puskás Petivel, Körtvélyesi Zsolttal vagy éppenséggel Szerednyei Bélával.
– Vannak napok, amikor délelőtt és délután is vannak próbák, ilyenkor szinte az egész napot a színház falain belül töltöm. Ennek ellenére sem érzem fárasztónak ezt a munkát, hiszen kiélhetem kreativitásomat. Aki a színpad közelében van, előbb-utóbb bekerül egy-egy darabba mint statiszta vagy mellékszereplő (legyen az kellékes vagy egyéb háttérmunkás). Most például a Harmadik Richárd c. darabban a kellékezés mellett statisztálok is, ez az első szerepem. Mint polgár jelenek meg a többi polgár között. Rajtam kívül több műszaki dolgozó is szerepel, a színészekkel együtt alkotjuk a városi tömeget. Férfiszerepet játszom, kalapban és ballonkabátban. Azonban előfordul, hogy egy-egy kellékezés alatt is feltűnök a színpadon, ezt hívják nyílt színi változásnak, amikor nincs szünet, de a színpadot át kell alakítani a nézők szeme láttára. Például az Orosz lekvár c. darabban egy perc alatt változtatjuk át teljesen a színpadot, a kellékesek, díszítők (akik a díszletet állítják össze) és a színészek együtt. A légkör barátságos, a munkatársak közvetlenek, öröm bejárni egy ilyen munkahelyre – mondja Meláni.
A szakmájából kifolyólag interjúalanyom a kellékezés mellett kiállítás-rendezésben is részt szokott venni. A színházban ugyanis bizonyos időközönként díszlettervezők, művészek állítanak ki eddigi munkájukból. Utoljára Mira János díszlettervező tárlatát rendezte.
A laskói származású fiatal számára a legfontosabb, hogy olyasvalamivel foglalkozhasson, amivel kifejezésre tudja juttatni kreativitását. Pillanatnyilag egy színház mindennapjaiban vesz részt, ám biztosra vehetjük, hogy festményeivel, emléktárgyaival találkozni fogunk az elkövetkező évek során is. De lehet, hogy egészen más dolgokban is kipróbálhatja majd magát.
