1848-as emlékhelyek Horvátországban

0
448
1848-as emlékhelyek Horvátországban

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb alakjairól minden évben meg kell emlékeznünk, hiszen ők azok, akik emberségükkel, hősiességükkel ma is példát mutatnak. Zágrábtól a Drávaszögig találhatók 48-as emlékhelyek, ahol évről évre lerójuk tiszteletünket a nemzet e nagyjai előtt.

167 évvel ezelőtt „föltámadott a tenger”, melynek hullámai elértek a Drávaszögig és Szlavóniáig is. Vannak ’48-as hőseink, akiknek sírjaihoz ma is ellátogathatunk március 15-én, de Kossuth és Petőfi kultuszát sem csak a szívünkben őrizzük, hanem a tiszteletükre emelt emlékműveinkkel is.
Az emlékmű önmagában kevés, hogyha már megkopott bennünk a kép azokról a személyekről, akiknek emlékét őrzik.

 

Kossuth-dombormű, Csúza

 

Kossuth-dombormű, Ács Gedeon síremléke Csúzán
Kossuth Lajos jogász, politikus, Magyarország kormányzója, az új Magyarország egyik megteremtője. A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot.
Mivel Csúzán két személynek (Ács Gedeonnak és Tóth Ambrusnak) is köze volt a 48-49-es szabadságharchoz és Kossuth személyéhez, ezért ezen a településen obeliszket állítottak a tiszteletére. A honfoglalás ezredéves évfordulója utáni esztendőben, 1897-ben avatták föl a 12 méteres emlékoszlopot, melyen Kossuth Lajos színes domborművét helyezték el. Az obeliszk sajnos 22 év múlva a bevonuló szerb csapatok áldozatául esett, de a domborművet megmentették. Miután felújították, 1991-ben a falu kultúrotthonában kapott helyet, azóta is a március 15-ei megemlékezések egyik fontos helyszíne.
Ács Gedeon személyét nem kell bemutatnunk a horvátországi magyaroknak, hiszen Baranya szülötte volt, és itt is alussza örök álmát. Református lelkész volt, a Drávaszög 19. századi népéletének tudós megfigyelője és leírója. Kossuth tábori lelkészeként vett részt a szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után önként követte Kossuth Lajost törökországi és amerikai száműzetésébe. Miután hazatért, Csúzán teljesített lelkipásztori szolgálatot haláláig. Igazi közéleti ember volt, olvasóegyletet alapított, és a Kossuth-kultusz ápolásán fáradozott. Sírja a falu református temetőjében található, mely előtt minden március 15-én lerójuk tiszteletünket.
Mellette nyugszik Tóth Ambrus, aki a falu első állandó tanítója volt, 15 esztendeig oktatta, nevelte a csúzai gyerekeket. A szabadságharcban honvéd tüzérként szolgált, akárcsak  Apostol János, Vörösmart református tanítója. Ő szintén szülőfalujában van eltemetve.
Vörösmart mezőváros polgára volt Béni Izsák Ferenc, ez a magyarságára büszke földműves is, aki olyannyira fontosnak tartotta szabadságharcunkat, hogy elzarándokolt annak vezetőjéhez, a Turinban (Torino) élő Kossuth Lajoshoz. Nem üres kézzel tért vissza: családja még egy évtizeddel halála után is büszkén mutatta Kossuth dedikált fényképét. A fotó Novák Blankától került Baranyai Júliához, ő pedig a róla elnevezett helytörténeti gyűjteményben helyezte el. A honvédő háború idején, amikor a múzeumi gyűjteményt kifosztották, nyoma veszett. Béni Izsák családi sírboltja még ma is áll, de nem a temetőben, hanem egy vörösmarti szántóföldön.

 

Ács Gedeon és Tóth Ambrus síremlékek, Csúza

 

Petőfi-tábla Zágrábban és -emlékmű Harasztiban
Petőfi Sándor szintén március 15. és a szabadságharc jelképévé vált. Forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i pesti forradalomban, később a szabadságharcban is. A történészek mai álláspontja szerint 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, az üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum és emlékház, számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi.
Zágrábban 1996-ban állítottak Petőfi-emléktáblát az Ady Endre Magyar Kultúrkör és a HMDK zágrábi egyesületének kezdeményezésére. Az emléktáblát Petőfi bronz domborműves mellképe ékesíti, kétoldalt a Szabadság, szerelem! fogadalmának magyar eredetijét és horvát fordítását vésték kőbe, majd két nyelven tudósít a felirat, hogy „1840 és 1841 között katonaként itt tartózkodott a nagy magyar forradalmár költő”.
Horvátországban tavaly március 15-én avatták fel az első Petőfi-szobrot, méghozzá a szlavóniai Harasztiban. Hunyadi László erdélyi szobrászművész alkotását a lakosok adományaiból állították a település főterén.

Petőfi-emlékmű, Haraszti

 

Antal Mihály-emléktábla Rétfaluban
A ma már Eszékhez tartozó Rétfalunak is van egy ’48-as kötődésű, híres szülötte. A pesti országgyűlésbe küldendő népképviselő-választáson a rétfalusi Antal Mihály bizonyult a legmegfelelőbbnek erre a feladatra. Többször és figyelemre méltó tartalommal szólt hozzá a témákhoz. Hangoztatta a hadsereg magyar lábra állításának fontosságát is. A világosi fegyverletétel után megmenekült a letartóztatás elől, és hazatérhetett Rétfaluba. Emléktáblája az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület székházának homlokzatán található.

 

Damjanich-emlékmű, Staza

 

Damjanich-emlékmű Stazán
Damjanich János honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike a Sziszek-Moslavina megyei Staza településen született. A szerb származású katona az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka volt, számos győzelem köthető a nevéhez. Aradon végezték ki 1849. október 6-án. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra ítélt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” A Sziszek-Moslavina megyei magyaroknak fontos helyszín Damjanich János stazai szülőháza, ahol a HMDK emlékművet is állított.
A drávaszögi Laskó is állított nemzetőröket Török János, Kóczé József és Babos Péter személyében, akik a többi baranyaival együtt az Eszéktől Siklósig terjedő Dráva menti szakaszt védték, de bizonyára vannak más 48-as résztvevői is vidékünknek, akiknek a nevét még nem jelzi emlékmű, emléktábla.

 

{fcomments}